puli

puli

2016. augusztus 03. - profanbutan

földhivatali élmények

 

Élhető ember vagyok, olyan, akire lehet számítani.

 
 

Tartok titkot is.

A tegnapi földhivatali élményeimet, megosztottam este a cimborámmal, miközben ettük a tortíjját.Jót/ jókat röhögött, és biztosított hogy senkinek sem mondja el.Erre csörög a telefonom ma de, és barátnője hív, hogy hallotta milyen jól éreztem magam tegnap a földhivatalban.Hát ja. Fő a bizalom. Meg titoktartás.

 
Szóval a földhivatalban az arcomra vágták az ajtót, ezzel kezdődött.Olyan 28 év körüli vagy ügyvédbojtárjelöltköcsög, vagy jól menő vállalkozóapukakicsifia. Még jó hogy a doxám volt rajtam, mer ez így azért adott némi feljogosító felsőrendűségi érzést, hogy pillantásom kereszttüzében szótlanul lángolva töltse az arcos versenyző, a következő lesújtóan megsemmisítő perceket.

Miután gondolatban szaporodásra szólítottam fel az anyjával, vagy inkább jobbat kitalálva emlékezettem arra, hogy az anyját egy állatkerti látogatás alkalmával tuti elrabolta egy büdös majom, és többször megerőszakolta, még mondtam is neki: Öcsém, te Taigetosz pozitív vagy. Persze mindez csak szigorúan a képzelgés szintjén, de biztos rá volt írva az arcomra, mert ezt a régi barátnőm is mondta már , hogy nagyon beszédesek a szemeim néha.

 
 

Egyszer régen fagyiért álltam sorba, és nem is kellet mondani hogy csokit kérek, mondjuk az igazsághoz tartozik, hogy évek óta oda jártam, és csak csokit kértem.

De ki tudja, lehet hogy parafenomén is vagyok, vagy mi. Majd dolgozok a lottó számokkal is.

A sorban állás teljesen hétköznapi volt, bár ekkor már fogalmazódott bennem, hogy nem tölt el különösebb izgalommal, a gyerekeit magával hozó ügyvéd anyuka állandó beverem a szádat, ha csúnyán beszélsz a húgoddal, békés zsörtölődése. 

A két gyerek mezítláb rohangászott, ez nekem kissé furcsa az állítólag tanult embernél, de  nem vagyunk egyformák, az indiaiak is a földről esznek, mégis büdösek, meg nem fürdenek.

Több kellett, már nekem, leült az adrenalin szintem, éreztem hogy elalszok, állva, a baszott módon ablaktalan és levegőtlen helységben, ahol 20 féle parfüm illata keveredett az izzadságszaggal, megspékelve, az előző este aktív nemi életet élők másmilyen testkipárolgásával.


 
 

És ekkor megszólalt a nagymellű telefonja. Isten bizony először azt hittem, hogy ez valami hangszóróból jön, és amolyan nyugtató zene. A nagymellű élénken kapkodott, fogalma se volt honnan szól a marimbára átírt Johann Sebastian Mozart Kis éji zenéje.
 
És érezte mindenki, hogy itt most esemény van. Én nem tudom milyen telefon volt, de nagyot szólt. A táska mélyéről is egész üdítő volt. És tetszett.
 
Még a két kislány, akik ekkora már még jobban mezítláb rohangásztak a kövön, azok is felkapták a fejüket, mert tényleg szép volt.
 
Sose gondoltam volna, hogy a fölhivatali ügyintézésre szolgáló bármilyen helységeket, akusztikailag is tervezik, , mert végül is, ez igen fontos kritérium, vagy mi.
 
Aztán megtalálta, de illedelmesen ütem végén nyomta ki, megtisztelve a nagy művészt ezzel így utólag is.
 
Bele nem szolt, csak nyomott, egyet rajta, amolyan szőke nő a tv-vel szemben távirányítóval nyomással, amikor csap is egyet a tv felé nyomás közben, hogy jobban foganatosítsa az alapelképzelést, ami a gombnyomás volt csupán, de a tv, illetve jelen esetben telefon, igenis rendüljön bele a mozdulatba, és ettől tuti jobban is fogja  a kapott parancsot végrehajtani.
 


Kicsit eljátszottam a gondolttal, hogy áramszünet esetén milyen vadállat hangulat lenne, és 50 ember mit csinálna, és csak tapogatózni lehetne, mint Stevie Wonder a pantomimszínházban.
És kendőzetlenül állítottam sorrendet fel, először megfogdosnám a nagymellű melleit, mer ez a téma különösen érdekel, aztán adnék két pofont a két gyereknek, hogy emlékezettem az apjukra őket, aki nem tanította meg őket rá, hogy főleg közintézményben nem vesszük le a cipőnket, mert ez nem higiénikus.
Visszatérve a nagymellűhöz, a haja egész érdekes volt, mintha le lett volna nyalva. A szájánál volt egy kis trutymó, asszem rágó, örültem hogy hibát találtam benne, a rágója szemmel láthatóan lágy volt, és töményen mentolos, mert piszkosul fújtatott, nyilván ingerelte a hörgőit, és bársonyosan tapadós, mint a nehéz dióolajak, amikkel  munkásszállások gőzős mosdóinak vakfoltos falitükrei előtt, kanos cigány csávók piperézik bodorított hajukat vasárnap ebéd után, mielőtt kirajzanak kurvázni a városba. 


És ekkor megláttam. az üvegen volt, előttem egy méterrel. Próbáltam rájönni, hogy mi lehet. Két kis nyilacska, alatta vonal, alatta két kör. Azt sütöttem ki, hogy talán az utánfutó gyári jelölése. Talán! De engem zavart, hogy ott pislog, amikor nem kellene ott lennie, főleg hogy ez egy közintézmény, miért volna piktogram formában is utánfutó odaragasztva?


És az előttem állót, mindeközben csak nem ette még el a fene előlem, sose akartam sora kerülni, úgy éreztem állampolgárként, hogy nem megyek már innen sehova, aztán csak pislogtam, mint idegbajos ember a stroboszkópra, amikor végre 2 perc múlva sorra kerültem. És mint a bárhol, bármilyen ügyben sorban álló ember réme vicsorgott rám, a kissé éltes, de alantas szexuális gondolatot még ébreszteni tudó, hegyes mellbimbójú, szopósra rúzsozott szájú, amúgy kimondottan kedves orgánumú ügyintéző szájából, az a pár szó.
 
EZÉRT NEM KELL SORBAN ÁLLNI.
 Ránéztem a Doxámra, és konstatáltam, hogy 40 percet dobtam el magamtól, csak úgy.
 Illedelmesen köszöntem, és mentem dolgomra.
 A másik sorba, ahol újra sorban álltam.


 És agyban gondolkodtam, hogy milyen régen, /2 hónapja/ voltam a Tisza tavon, motorcsónakázni.
 Egyébként szeretem motorcsónakokat, főleg ha a Tisza tó közepén romlik el... viszont ilyenkor sem káromkodom, hanem megszerelem.:-) de nem romlik el. És a csónakos divat is lepergett előttem, mert ilyen is van. Két fő irányzattal. Az egyik: Legyél minél szakadtabb, és csóróbb.

 A másik: A Mercivel, vagy Bmw vel érkezők JELLEMZŐEN a vadiúj edzőcipó /futó/- légátnem eresztő póló, és vadászkalap együttesben, lehetőleg minél rikítóbb színben szeretnek pompázni.

 És itt jövök én be a képbe Szeretném egyértelművé tenni, hogy eszem ágában sincs nőiesedni, nem hordok bugyilila, es világító rózsaszín inget. Nem járok szoláriumba, nem gyantáztatom az alkaromat, és nincs kutyulim. A metroszexualitás kimondottan távol áll tőlem!

 A kicsinyesség, földhözragadtság, agyhalott életvitel, szintén távol áll tőlem. De ez másik sztori.
unom magam, most kezdjek el játszani a telefonommal, mint a jelenlévők 99 % -a?
A hétköznapi életben erős vagyok, a jég hátán is megél típus.

 Amit el szeretnék érni, azt elérem. Alaptermészetem a pozitív, humorral teli hozzáállás.

Ha kell tárgyalok, ha kell házat építek, ha kell képet fúrok a falra, vagy fúrom az asszonyt, de ez meg nyomdafestéket nem tűr. Szeretek motorozni, ami nem keverendő össze a száguldással. (olyan motorom nincs is), olyat se ismerek akinek van. Szeretem őket szerelgetni, vagy néha csak lemosni mindet. Tiszta az autóm, és minden járművem.

Van hajam az egész fejemen, és nincs sörhasam. :-)
 
 És mégis itt állok a földhivatalban, és szopok már ötven perce.
 Milyen igazságtalan az élet.

 Meg éhes is vagyok.

 Az egészséges ételek vonzásának bűvkörében nem élek, viszont nem eszek( vagy keveset) lisztes dolgokat, pékárut, és hatalmas szénhidrát hegyeket. Rászoktam a zöldségre, de nem vagyok vega. A halott állatok húsával nem táplálok különösebb barátságot, de a sült kacsát nagyon bírom.

 Bármikor lenyomok egy jó marhapörköltet, vörösbor nélkül, (meg 39 fekvőtámaszt.) Nagyon szeretem a szarvasragu levest, ezt egy Szilvásváradi étteremben ettem eddig a legjobbat. Sokat járok a Mátrába, Bükkbe, sokat kirándulok, túrázok. A Mátrai kirándulásokat többnyire nem előzi meg semmi. (nem tervezem hetekig)

 ( Spontán jön az ötlet, )Max egy döntés.Térképet a helyszínen veszek, ebből adódóan van vagy 30 térképem tájegységenként. (állandóan itthon hagyom őket :--.)Igen térképet, GPS nincs, max a telefonomban.Térkép a túra útvonalakhoz kell.Meg a Belga zenéjében: Magyarország a ||.világháborúban

 " fejükben hurrázva, kezükben térképpel"

 És még itt állok a kurva sorban. Hiába terhelem terelve az agyamat mindenféle szép dologgal, de ez nem halad.

 Művelődésben fontos a szinten tartás, sokat olvasok, könyvet, és újságot. Szeretem a történelmet, és általában minden újdonság (technikai is) vonz.

 Nagyon szeretem a hajnali erdő illatát, neszezését, (ugrómókussal) főleg a nyárutón, amikor napközben még 25 fok van, este éjjel, főleg a hegyen akár 3-4 fokig is hűl a levegő.

 Hihetetlen érzés a hajnali csípős párában, a felébredt erdő zajában, ( ugrómókussal) reggel hétkor reggelizni úgy, hogy főleg cserkelő ösvényen megtett 10 km baktatás már mögötted van.

 Tényleg, menni kell túrázni nemsoká. Talán most a hétvégén. Menjek szilvásváradra, vagy máshova?

Addig keresnem kell tehát egy olyan nőt, aki tud olvasni.
 A költészet szeretete nem hátrány. Olyan legyen a nő, kinek ajka Weöres, a szíve Arany, de az agya ne legyen Tompa. Sokszor elgondolkodok, hogy ha hirdetnék, milyen volna a szövege?A cimborám esküszik az őszinte szó lehengerlő hatására, a másik cimbora esküszik, a 30 centis dákóről küldött képek varázslatában, több cimborám nincs.Én meg esküszök a humorra. Meg a motorozásra. /Mindkét fiam egy kiadós motorozás után fogant meg, tehát van benne valami, meg ez meg is magyarázza, hogy szakállas papák miért motoroznak még 90 évesen is./Ki is nevezem magamat gyorsan győztesnek, mielőtt ez a bajszos ember is sorra kerül előttem, mert aztán már én jövök.Tehát gyorsan meg is fogalmazom a szöveget:
 
Keresem azt az olvasott nőt, aki tud ablakot pucolni, főzni, nem ítéli el a szexualitást, feltalálja magát az életben, és van egy saját motorja. Lehetőleg fényképes választ kérek a motorról, és a technikai paramétereiről.
 
Ez nagyon jó. Elégedett vagyok, épp annyira, hogy mire sorra kerülök örömittas mosollyal a képemen tudjak perkálni kis lét.És a nagyfőnök fentről figyel ez tuti. az életet ő alakítja, mi a z emberek csak bábuk vagyunk.

 A kis köcsöggel egyszerre érünk az ajtóhoz, amit bő egy órája rám csapott.
 Előzékenyen előre engedem, még a kommandós múltamból emlékszek rá, hogy „legyen előtted mint mögötted” mondásra illik figyelni.

  És megköszönte!!!!! 

 Tanító nevelő célzattal, bólintok neki. Szép dolog a barátság. Ebből sose lesz, de lehetne.

/és gondolatban a többi: hogy száradjon le kis buzi, amint katolikus papnak a bráner./

És mivel ma se vettem parkolójegyet, ma sem büntettek meg ez egészen különleges konstelláció.

 

süti beállítások módosítása